Orbán évértékelőjén lehet dühöngeni, csak felesleges. Nézzük inkább, milyen stratégiai irányok rajzolódnak ki a miniszterelnök beszédéből, mit lehet az évértékelő alapján sejteni a kormányoldal választási terveit illetően.
Hadd foglaljam össze a stratégiát két szóban: valósághajlítás és gyűlöletkeltés. Ismerős stratégia? Igen, az Afd éppen ezzel szerzett 20,8%-nyi szavazatot Németországban. Egy bevándorlóval házasságban élő leszbikus nő vezette a bevándorlás és meleg-ellenes pártot történelmi eredményre.
A továbbiakban kiemelek öt elemet a beszédből, amik szerintem felvillantják néhány meghatározó taktikai elemét a stratégiának.
(a stratégia általam sejtett alapköveit majd igyekszem két szónál többel is összefoglalni a poszt második felében)
- Az egyre erősebb és fenyegetőbb hangvétel, a konkrét csoportok elleni uszítás több célt szolgál, ebből az egyik: a core fidesz bázis szemében a kormányzati kommunikációnak által lealacsonyított és dehumanizált csoportok újboli betámadása egy csapdaként is felfogható manőver: ha például Magyar Péter kiáll a melegek mellett a Pride-ot ért fenyegetések miatt, akkor jelentős számú billegő szavazót lehet érzelmi alapon elidegeníteni Magyartól – a pedofília és a melegek összemosása is azt a célt szolgálja, hogy az emberi jogokért/szabadságért/méltóságért kiálló emberek egyenlőek legyenek a pedofilokkal egyes választói rétegek szemében.
- Az egyre erősebb és fenyegetőbb hangvétel, a konkrét csoportok elleni uszítás több célt szolgál, ebből a második: Magyar eddig hatékonyan kimozgott minden olyan kísérletet, amikor össze akarta gyurcsányozni őt a gépezet. De ez a harc sem ért itt véget. Mivel az eddigi 4 kétharmad csodafegyvere az összegyurcsányozás volt, ezért Rogán és csapata újra és újra meg fogja próbálni a percepció szintjén egy akolba terelni Magyart és az óellenzéket. Ezért dobnak be ilyen ügyeket, ezért ennyire konfrontatívak és aggresszívak – azt akarják elérni, hogy annyira durván belegázoljanak honfitársaink egyes csoportjaiba, hogy Magyarnak muszáj legyen felvenni a témát, onnantól pedig már csak egy laza köremail kell a bohárdaniknak, és Magyar máris pedofil bűnöző lesz. Ha ugyanazon ügy mellett áll ki mint a DK, akkor pedig DK-s is lesz.
Ha nem veszi fel a témát? Akkor pedig a baloldalra mennek majd az üzenetek, miszerint Magyar nem szolidáris és nem emberséges eléggé. - Az egyre erősebb és fenyegetőbb hangvétel, a konkrét csoportok elleni uszítás több célt szolgál, ebből a harmadik: a gyűlöletkeltésre (mármint “kormányzati kommunikációra”) költött minden forint emelt egy picit a Fidesz tábor gyűlöletszintjén, akik egyre több és egyre vadabb gyűlölet-tartalmat várnak, hiszen tulajdonképpen ennyi maradt nekik – harcolni az ellenségek ellen. Már nincsenek pro, csak contra üzenetek, így a Fidesz mozgósítási gépezetének fő üzemanyaga a gyűlölet lett.
- Evezzünk más vizekre: Orbán próbált valamilyen lenni. Ennél pontosabban nem tudnám megfogalmazni, mert olyan volt, mint egy színész, akiről nem lehet eldönteni, mit is akar játszani, csak azt, hogy erőből színészkedik. Orbán öregszik, de nem öreg, Orbán fárad, de még van energiája – szóval most még nincs nagy bajban, de a folyamatok számára ijesztőek – és ő ezt érzi.
Sajnos Magyar ugyanazt a hasonlatot sütötte el Orbánra, ami nekem is eszembe jutott, szóval ez nem lesz túl eredeti, de tényleg olyan mint egy nagypapa, aki azt hiszi, hogy a katona korából származó viccekkel az unokákat is szórakoztatni tudja. De nem. Magyar ezt érezve be akarja szuszakolni Orbánt a TSZ elnök formába, Orbán meg próbál kimászni belőle, de picit úgy, mintha a homokban kapálózna: minél jobban mocorog, annál lejjebb ássa magát. - Ígérgetés, ígérgetés. A demokráciákban megszokott, eufemisztikusan ciklikus gazdaságpolitikának hívott választások előtti ígéret- és osztogatáscunami kötelező elem egy kormány repertoárjában. Ezzel nem is lenne nagy baj. Most, ebben a helyzetben viszont két problémája is van Orbánnak: egyrészt rohadtul nincs tér az osztogatásra, mert a gazdaság rottyon van; másrészt alig egy év alatt az emberek érzékelését a saját anyagi helyzetükkel/kilátásaikkal kapcsolatban megváltoztatni nagyon nehéz kihívásnak tűnik. Véleményem szerint ezért az osztogatás taktika a következő pillérekre alapul: olyanoknak kell ígérni, akik vélhetően nem tipikus Tisza szavazók (pl.: több gyerekes anyák); olyanoknak kell ígérni, akik nem feltétlenül látják át, hogy alapvetően semmit nem javul a helyzetük az őket érintő lépésektől (a munkáshitel címzettjei); olyanokat kell ígérni, amik nem azonnal jelentenek költséget (a 2 gyerekes anyáknak szóló kedvezmények egy részének árát a kövektező kormánynak kell fizentie); és persze ígérgetni kell a nyugdíjasoknak – ez Horn Gyula óta alap.
A fenti taktikai elemekből számomra az alábbi stratégiai irányok rajzolódnak ki:
- A Fidesz fő célja egyben tartani a bázist, megállítani a lemorzsolódást, fanatizálni a megmaradtakat. Mivel a párt korábbi szimpatizánsainak a tanultabb, kritikusabb és nem lekötelezett része az, ami jellemzően lekopott, a cél most az, hogy az egyszerűbb üzenetekre fogékony, inkább burokban élő, vidéki, azon belül is inkább kistelepüléseken élő rétegeket kell csatába vinni. Szerintem egészen döbbenetes fejlemény, hogy már szó sincs jelentős új választói csoportok meggyőzéséről – olyan, mintha elismerte volna a kormánypárt, hogy aki egyszer felismerte a valóságot, azt már nem képes többé hinni a kormánynak.
- Folyamatosan témát kell adni a DK-nak és a törpepártoknak, hogy a Tiszával szemben esélyük legyen, főleg a városi választókerületekben. Ez két szempontból fontos: ha a DK bejut a parlamentbe, és a Tisza nyer, akkor jó eséllyel koalíciós kényszerbe kerülnek, ez elég fájdalmas lenne Magyatéknak.
Továbbá: ha minden választókörzetben elindul néhány esélytelen óellenzéki, akkor értékes százalékokat vehetnek el a Tiszától, és ami még rosszabb a Tiszának: néhány evk-ban, ahol amúgy a Fidesz esélytelen, a harmadik erős jelölt indulása teljesen nyitottá teheti a versenyt (pl.: Hadházi Zuglóban vagy Szabó Szabolcs Csepelen), így fixen ellenzéki körzetekben nyerhet a Fidesz. - Mindennel lőni kell, ami a kezükbe akad. Hiába látszik hatástalannak például a fentebb említett összegyurcsányozás, azért csak csinálják. Ahogy a többi fegyvert is folyamatosan elsütik, hátha valami betalál alapon. Ha elfogadjuk, hogy a választási harc is marketing, akkor arra jutunk, hogy az önazonos és koherens stratégia lehetne hatásos. De úgy látom, hogy a kormány képtelen az önazonosság minimumára is (ez nem újdonság), viszont a korábbi választásokkal ellentétben már koherens sem tud lenni – a “mindennel lövünk mindenre ami mozog” stratégia pedig mintha azt is jelentené, hogy nem is akar koherens lenni.
- A hatalom pozíciójából kell kommunikálni. A világpolitikai helyzet elemzését szeretném rövidre zárni: van baj. Ilyen helyzetben a hatalmon lévők, ha képesek kompetensnek és felelősnek tűnni, akkor óriási előnyre tehetnek szert az ellenzékkel szemben, hiszen az emberek leginkább azt keresik, aki a félelmeiket enyhíti. Orbán azt érezheti, hogy ezen a területen a legerősebb. Szerintem azonban felesleges és értelmetlen kockázatokat vállalt fel, mert jelen állás szerint senki semmit nem tud semmiről a világpolitika szintjén, konkrétan szerencsejáték az egész. Vicces módon Orbán a saját kommunikációjában is elismeri, hogy kártyajátékosként próbál lavírozni. Ez a stratégia legkockázatosabb, és egyben leglátványosabb része.
Továbbá: ha a hazai problémák jelentős részét a kormány képtelen megoldani, akkor az egész diskurzust érdemes lehet a világpolitika dimenziójába helyezni, így azt a képet sugallva, hogy amiatt képtelen a kormány megoldani a problémákat, mert a nemzetközi összeesküvés miatt ez eleve lehetetlen, és éppen ezért harcol Orbán a világpolitika szintjén. Na és még egy: a kisember lelkének ezek a legendák mindig nagyon jól esnek, ők hősöket keresnek, és Orbán ezt a legendát szeretné építeni a kisemberek fejében. - Ígérgetni kell. Itt van egy fura érzésem: olyan, mintha Orbán személyesen lenne megsértődve mindenkire, aki nem kér az egyre zavarosabb vízióiból, na meg az ezekkel szemben kialakult, egyre nyomorúságosabb orbáni valóságból. Már nem tesz gesztusokat a (legalább diplomás) fiataloknak, az értelmiségieknek, a városiaknak, a külföldön élőknek – senkinek, aki nem tipikus Fidesz hívő. Meglátásom szerint a Fidesz korábbi győzelmeinek egyik titka a szenvtelen, rideg cinizmus volt. Abba nem fér bele ez a sértődöttség, az meg pláne nem, hogy stratégiai szintre emelik a megsértődést, és csak azoknak ígérnek, akik szerintük megérdemlik.
- Kritikákra nem válaszolunk. Orbán stratégiája szerint, ha egy kritikára választ ad, azzal felemeli a kritikát és a kritizálót is. Ezért nem tesz ilyet. Ez is nagyon veszélyes, és Magyar Péter ezt is nagyon élesen látja: az első és kiemelt reakciója nem arról szólt, hogy miről beszélt Orbán, hanem hogy miről nem.
Összegzés: A fenti stratégia minden eleme billeg. Ráadásul Magyar Péter minden részét átlátja, és jelen pillanatban jól is reagál ezekre. (Bár a Puzsér beszélgetés lemondása szerintem hiba volt). De a helyzet az, hogy nem is kell, hogy minden működjön. A Tisza szerezhet több szavazatot országosan, mint a Fidesz, de a 106 körzet többségének megnyeréséhez ez nem elég.
Trump győzelme is azt mutatja, hogy a valóság már csak egy mellékes körülmény, a gyűlöletre és a hamis legendákra pedig egyre nagyobb az igény. A gondolkodók széthúznak, míg a indulatvezérelt ágensek csordákban mozognak. Orbán erre a felismerésre tett fel mindent.
Ha nem lesz mindent elsöprő kormányváltó hangulat, akkor kár lesz izgulni. A Fidesz képes lesz a maximumra járatni a gyűlöletkampányt, alkalmazni a fél-legális trükköket és ugyanúgy képes meghajlítani az emberek fejében a valóságot, ahogy a melegellenes-leszbikus Alice Weidel vagy a kisemberekkel való azonosulást színlelő milliárdos Trump.
A kérdés, hogy lesz-e kritikus tömeg, amivel szemben már visszájára fordul a Fidesz stratégiája: ugyanis a fanatikus tömb nagy hátránya, hogy egyre zártabbá válik, aki egyszer is szembesül a valóság és a Fidesz-percepció ellentmondásaival, az már nagyon nehezen megy vissza. A választási rendszer pedig úgy van kialakítva, hogy a győztest jutalmazza.
NichePol 