NichePol

A Partizán interjú és a hétvégi Tisza rendezvény után a közbeszéd olyan kérdéseken pörög a legjobban, amiken teljesen felesleges.

Mire gondolok?

Magyar lesz-e a miniszterelnök-jelölt? Kik lesznek a szakpolitikusok? Egy vagy több kulcsos adózást terveznek? Hogyan tervezik pontosan az elszámoltatást? Kik lesznek a jelöltjeik? stb.

A fenti kérdések közül van, amire Magyar nem tudja a választ; van, amire nem is akarja tudni; és van, amire nyilvánvalóan tudja, de nem akarja elárulni.

Az egy jó kérdés, hogy akik ezeket a témákat ellenzéki újságíróként feszegetik, azok miért olyan témákat feszegetnek, amiknek nem most van itt az ideje. Olyan, mintha annyit tanultak volna az újságíróiskolában, hogy az a jó kérdés, ami arra irányul, amiről a kérdezett nem akar beszélni.

Ha ezeket a kérdéseket Magyar csípőből és magabiztosan megválaszolná, akkor tökéletes alkalmatlanságról tenne tanúbizonyságot. Á, akkor meg is van, hogy miért kérdezik őt ezekről ennyire agresszíven. És ilyen szempontból köszönjük is meg a sajtónak (bármilyen indíttatásból is teszi), hogy ennyire kitartóan ostromolják Magyart ezekkel a kérdésekkel. Ugyanis, ha ő alkalmatlan Orbán leváltójának szerepére, az jobb, ha minél előbb kiderül.

De miért is lenne hiba a fenti kérdésekre válaszolnia Magyarnak?

1. Egy részük stratégiai titok. Választ várni ezekre a kérdésekre olyan lenne, mintha egy edzőt arra kérnénk, hogy legyen már szíves lerajzolni a meccs előtt a csapat összes pontrúgás variációját, mert mennyire csúnya dolog titkolózni ezekkel kapcsolatban.
   Aki stratégiai titkokat elkotyog, az buta és egoista egyszerre, ilyen vezetőt nem szeretnénk.
   
2. Egy részük nem fontos, ebben a pillanatban, a rájuk adott válaszok viszont megosztóak. Vannak kérdések, amik egyszerűen az ország jelenlegi állapotában nem kiemelten fontosak. Ilyen például az adókulcsok kérdése. Egyszerűen nem ez a legfontosabb kérdés. Viszont a választók egy széles rétege elkötelezett egyik vagy másik megoldás mellett. Így ha ilyen vagy olyan választ kapnának erre a kérdésre, akkor egy jelenleg nem prior kérdésben megosztó válaszokat kapna a közvélemény. Ezt a kérdést hívják csapdának.
   Aki egy előre kitervelt csapdakérdésbe belesétál, az buta és egosita egyszerre, ilyen vezetőt pedig nem szeretnénk.
   
3. Egy részüket nem illik most tudni. Magyarral kapcsolatban sokaknak – bevallom nekem is – az egyik legnagyobb félelme, hogy hatalomra jutva nem tudna kellően kooperatív és integratív személyiségként vezetni. Rövidebben szólva: elorbánosodna. Na nem a pocakszerkezetére gondolok itt, hanem arra, hogy végtelenül komplikált és rengeteg szempontból vizsgálható kérdésekre egy személyben nem illik profetikus választ adni.
   Aki minden kérdésre egymaga akar választ adni, az gyanúsan diktatórikus hajlamokkal bír, még egy ilyen vezetőt pedig nem szeretnénk.

Biztosan van véleménye, sőt akár konkrét válasza is Magyarnak a felé irányuló összes kérdést illetően. De ami elől kitér vagy amit nem tud, az erősebbé teszi, mint amire rávágja a választ. Most a tét az, hogy lesz-e egy olyan vezetőnk, aki nem egyszemélyben akar minket jobbra és balra ráncigálni, dominálni és a saját érdekei szerint megvezetni a népet. Ha újra(?) demokratikus vezetőt akarunk, ne várjunk tőle választ minden kérdésre, hagyjuk meg neki a nemtudás jogát.
Nyilván ez nehéz Kádár és Orbán országában.