NichePol

Ebben a posztban magyarázat kísérletet adunk azokra a jelenségekre, amik azt mutatják, hogy a Fidesz vagy elvesztette a győzelem technikáit, vagy tudatosan nem alkalmazza ezeket.
Teljesen abszurd cselekvéseket látunk szinte minden nap a kormánytól, illetve annak holdudvarától, olyanokat, amiket legutóbb Gyurcsányék produkáltak 2006. és 2010. között.

Mindenki meghülyült a Fideszben vagy tudatosan veszíteni akarnak? Kínzó kérdések. Nézzünk 10 eklatáns példát arra, hogy a kormányoldal pontosan úgy viselkedik, mintha ki akarna kapni. Majd próbálunk általános magyarázatot adni a felsorolt jelenségekre. Lesz konteós, lesz spiri és lesz racionális magyarázat is – nézzük!

1. Sulyok Tamás parádés öngólja

Mikor leírtam fél perccel ezelőtt Sulyok Tamás nevét, bevallom, a biztonság kedvéért rákerestem Google-ben, hogy tényleg Tamásnak hívják-e. Száz más módon is demonstrálhatnám, mennyire jelentéktelen figura, de kár a szóért.
Viszont tény, hogy a jelentéktelen figuráknak is lehetnek előnyei: például nem okoznak galibát, hiszen jelentéktelenségük egyben hatástalanságukat is jelenti, ha meg nincs hatása, akkor legalább nem árt. Nem úgy mint Novák Kati.
De szeretett elnökünk képes volt kitörni a jelentéktelenség börtönéből, mikor is úgy döntött, ő inkább nem mond újévi beszédet.

Egy több, mint 30 éves, nagyon erős szimbolikával bíró hagyomány felrúgása önmagában is hatalmas hírértékkel bír, sokaknak, akik a politikát távolabbról szemlélik, a köztársasági elnök valójában az a fazon, akit az újévi buliban kell hallgatni. Ez a döntés tehát békeidőben is hiba lett volna, de most, hogy ezáltal Magyar Péter tudott magának extra figyelmet és több milliós nézettséget generálni, különösen érthetetlen és megmagyarázhatatlan az elnök lépése.

Ha valamit soha nem engedett a ’98 utáni Fidesz, az a politikai lehetőségek ingyen felkínálása az ellenfeleknek, sportnyelven: a ki nem kényszerített hibák elkövetése. Naív gondolat lenne azt hinni, hogy a báb-elnök magától hozta ezt a döntést. Pedig az még magyarázatot tudna jelenteni, hogy oké, az öreg ennyit tud erről a politika nevű dologról, hát persze, hogy hibázik. De nyilván ezt a döntést nem ő hozta, vagy ha ő hozta, akkor is jóvá kellett hagyatnia valakivel. És az a valaki vajon melyik filmet nézte, amikor rábólintott az ügyre?

Picit nézzük máshogy: mi a legrosszab, ami egy előre megírt, felvételről bejátszott beszéd elmondásával járhatott volna? Mi az a veszély, aminek elkerülése érdekében a passzivitásra ítélt, hibakerülésre optimalizált elnöki szerepkörbe bele kellett vinni egy ennyire kockázatos döntést?

Az elnöki beszéd elmaradása ingyen felkínálta Magyar Péternek a lehetőséget, hogy több millió emberhez eljusson nulla forintból az év legszimbolikusabb napján, ellenzékből államférfiúi (ezt a szót baszki…) szerepben tündökölve. De ami ennél is durvább: egy széles nyilvánosságot kapott ügyben a Fidesz önként mutatkozott a gyengébbnek, a gyávának. Nonszensz.

2. Orbán Indiában

Medgyessy Péter politikusi karakterét talán a legjobban a kubai kiruccanása írta le: egy amúgy jó módú, szimpatikus, a politikán kívül is elboldoguló, de a politikában is jól eladható, kellemes modorú pasas, aki nem volt eléggé politikus, ahhoz, hogy (ne nyírják ki a saját elvtársai) ne kövessen el naív hibákat. Elment Kubába nyaralni, ahogy nyilván szokott, csak azt felejtette el, hogy miniszterelnökként, Orbán Viktor ellenzéki vezetősködése idején ez egy fél vereség.

Medgyessy-től ez alapvetően érhető, így a múltba révedve már-már aranyos dolog volt – na de Orbán, aki Medgyessy karakterének inverze, mégis mit várt az indiai utazásától a politikai percepció szintjén? Ő, aki a néphülyítés nemzetközi szinten is kiemelkedő feketeövese, mégis miért nem látta át, hogy egy ilyen utazás mennyire rosszul mutat, mennyire támadható, mennyire tökéletes ellenzéki téma?

Orbán nem Medgyessy, marhára nem, az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem az – akkor ez az utazás mégis mi? Ezek a képek az indiai fazonokkal vajon milyen politikai pr stratégiában férnek el? Nonszensz.

3. Ner vs Télapó

Ha az előző két pontban elmondhattuk, hogy teljesen feleslegesen csinált valaki valamit, aminek előnye nem tud lenni, de hátránya nagyon is, akkor ennél a sztorinál már tényleg nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.

Magyar Péter kellően(?) populista módon azt játssza, hogy ő a Mikulás. Azt most hagyjuk, hogy ez az ízlésesség-populizmus koordinátarendszerbe hova elhelyezhető dolog (szerintem az ízléstelen és populista negyedbe, de ez tényleg csak egyéni ízlés kérdése), az viszont biztos, hogy a Mikulást nem szerencsés megakadályozni a gyerekek megajándékozásában. Még akkor sem, ha hamis Mikulás, és akkor sem, ha a netto politikai számítás mozgatja a rénszarvasok helyett.

Itt is tegyük fel a kérdést: és akkor mi lett volna, ha Magyar Péter át tud adni két kisbusznyi ajándékot a gyerekeknek? Letudta volna azt, amit valahogy úgy hívnak, hogy: “kötelező politikusi jóemberkedés decemberben”, aztán ment volna tovább az élet. Ehelyett megadták neki a lehetőséget, hogy hetek óta a politikai közbeszéd fókuszában tartson egy ügyet, amiben a cseszekedő államtitkár urakhoz és intézményvezető asszonyokhoz képest még Grincs is egy karácsonyi tündérnek tűnik. Ez tényleg nonszensz.

4. Repülőrajt-rulett

Nagy Márton szupermindenné emelése több mint kockázatos. Most nem mennék bele, hogy miért, majd úgyis meglátjuk/-szenvedjük.
A Magyar-jelenség kezelésének egyik logikus iránya, hogy a kormánypárt próbálja visszaszerezni a közbeszéd tematizálásának képességét, amihez kellenek saját ügyek, pozitív üzenetek, azonosulható célok. Remélem, hogy az átlag Fidesz szavazó tájékozottabb nálam, mert én nem igazán látom, hogy mit is akar jelenteni az “Új gazdaságpolitika”, aminek a kommunikálása lenne az egyik ilyen pozitív akció.

Érdemes ellátogatni Nagy Márton nem rég készített Facebook oldalára, és elmerengeni azon, hogy vajon mennyire szolgálja az erős, kormányzóképes, kompetens politikai erő képének kialakítását az, hogy egy mamlasz fejű, zsíros hajú ember posztolgat nagyokat, alatta pedig 90-10 arányban oszlanak meg a negatív és a pozitív reakciók.

Repülőrajt. Ha nem lenne ez a kifejezés, biztosan soha nem talált volna ki senki ennél jobb nyelvi formulát a gazdasági katasztrófát takargató, kudarca ítélt hazárdjáték nevetségessé tételére. És hogy ki alkotta ezt a szót? Maga a miniszterelnök. Aki ezzel mindent feltett arra, hogy magyar gazdaság csodamód megtáltosodik, ráadásul úgy, hogy a magyar emberek ezt érezni is fogják. Elég nagy baj a Fidesz választási esélyei szempontjából, ha a gazdaság nem kapja össze magát, de az még nagyobb katasztrófát hozhat nekik, ha erre ők maguk hívják fel a figyelmet. Ez nem is nonszensz annyira, csak simán fura.

5. Gulyás Gergely esküvője

Mivel már amúgy sem lehet megkülönböztetni a politikai kommunikációt az ótvar bulvárceleb mocskától, ezért picit menjünk bele a Gulyás esküvő témájába!

Gulyás Gergely, hogy is mondjam…’24 februárja óta nem áll annyira stabil lábakon. Véleményem szerint pont amiatt maradhatott a posztján, mert már annyira megbukott, hogy azt nem lehet elismerni. Szóval, meg kéne picit húznia magát. Ehhez képest csinál egy olyan esküvőt, amivel kapcsolatban joggal merül fel a kérdés: nem lehetett volna ezt egy picit szerényebben előadni? Ez nem tűnik olyan óriási horderejű kérdésnek, de pont amiatt került fel a listámra, mert egyszerűen nem értem, mi történt ezekkel az emberekkel – már az álszentség sem szent?

6. Fábry vs Bayer

Van egy komoly problémája a Fidesznek: a 12. kerületi eredmények mutatják a legjobban, hogy a korábban a párt gerincét és elitjét adó értelmiségi réteg kezd rohamosan elpártolni tőlük. A cél most az lenne, hogy a meglévő bázis már semmiképpen se csökkenjen, és, – ahogy Tölgyesi nagyon bölcsen mondta – ha nincs nagy különbség a választásokon a két párt között, akkor azt a Fidesz behúzza (így vagy úgy, de inkább úgy).

Tehát: elveszett ami elveszett, elpártolt aki elpártolt, de most már nem kéne több embert veszteniük. Erre Bayer Zsolt beleáll Fábryba – a maga gusztustalan vadállat módján.

Eddig is beleállt már csomó emberbe gusztustalan vadállat módján, akkor meg mi a baj? Az, hogy Fábry nem az “azok” táborába tartozik. Nem egy Alföldi, nem egy Nagy Ervin, nem egy Dobrev. Hanem a jobbos értelmiség egyik ikonja. Mire jó ez? Értem, értem mi az üzenet: aki mostantól kibeszél, azt a Bayer majd jól leszedi. Ennek a mechanizmusnak a kontraproduktívvá válását észre kéne venni. De nem fogják, mert ez már indulatból, dacból, gőgből, gonoszságból jön. Senki nem fog már beszarni Bayer Zsolttól, viszont nagyon sok Fábry lesz, aki megtagadja “ezeket”.

7. Lázár János MÁV-os kalandjai

Na ez nagyon összetett. Ott kezdődik, hogy Lázár azért bajlódik a MÁV-al, mert aki a MÁV-al bajlódik, az népszerűbb nem lehet. A főnök ezt jól kitalálta, nagyon nem véletlen, hogy Orbán legerősebb lehetséges belső ellenfele kapta az ország egyik legrottyon lévőbb ágazatát (bár ezen a téren nagy a verseny). Az ellenfél-menedzsmentben nincs menőbb játékos Orbánnál.

Ráadásul Magyar is az egyik fő célpontjának választotta a MÁV “működését”. Így most sokszorosan kellemetlen helyzetben van Lázár, akinek meg kéne mutatnia, hogy ő a Jani. És bár ő tényleg Jani, ez mégsem megy neki.

Ő a Fidesz talán legcinikusabb politikusa (na ez is egy erős verseny azért), emellett az egyik legpragmatikusabb is, most mégis olyan mondatokat kényletelen mondani, olyan lehetetlen magyarázkodásokba kell belemennie, hogy néha azt hiszem, nem is ő írta a beszédeit, hanem véletlenül Bruti szarkasztikus paródiáját olvassa fel. A legkeményebb fideszes spíler egy viccpárt vicceinek szintjén vergődik.

8. Orbán Balázs hógolyója

Ha létezne kifejezetten politikusképző iskola, akkor érdemes lenne ott feltenni a kérdést az ambíciózus fiataloknak, hogy: “Mi az, aminek soha, semmilyen körülmények között nem szabad látszania egy politikusnak?”

A válasz egyszerű: hazaárulónak.

Nem szeretnék belemenni, hogy OB hazaáruló-e, vagy mit is mondott valójában, már csak azért sem, mert a Fideszben okosnak tartott Balázsnak szerintem a mai napig nincs saját maga számára sem egzakt válasza arra, hogy mit is akart mondani. Legalábbis remélem.

A lényeg: egy kedves kis stúdióban, baráti légkörben, teljes nyugalomban belement valamibe, ami 100%-ig alkalmas volt rá, hogy hazaárulónak láttassa. Méghozzá kollaboráns, gyáva, történelem gyalázó hazaárulónak.

És annyira okos volt Balázs, hogy még ki is tette és kint is hagyta a neten az amúgy kutya által meg nem hallgatott világmegfejtését.

Ez volt a hógolyó, ami mára lavinává duzzadt, és megállíthatatlanul zúdúl az önszabotázs-roham a hatalom minden szegletében. Nem értem.

9. Szájer visszatapsolása

Nagyon hosszú a poszt, ezért röviden: mégis kinek hiányzott Szájer Jóska?!

Miért kellett visszatapsolni? Mégis milyen magyarázat képzelhető el, arra, hogy egy nyíltan homofób és mindenellenes közösség reaktiválja az illegális melegbuliból ereszen keresztül megszökő politikust?

Lehet persze az a magyarázat, hogy megmutatjuk, hogy aki velünk van, az minden bűne és hibája ellenére is velünk van. De ez pontosan olyan mint a Bayer-féle pontban leírt logika: kontraproduktív. Ennek a kormánynak, most – amióta van ellenzéke – azzal a kihívással kéne megküzdenie, hogy a bűnösség bélyegét lemossa magáról. Azt meg nem így kéne.

Megint tegyük fel a kérdést: mi lenne, ha szépen csak hagyták volna feledésbe merülni Szájert, a kis ügyével együtt? Lett volna fideszes szavazó, aki emiatt NEM megy el szavazni? Nyilván nem.

10. Schmidt Mária Csurka-mosdatása

Ahogyan a Fábry-ügy kapcsán említettem, a Fidesz most nem engedheti meg magának, hogy leforgácsolódjanak a párt egyes támogató csoportjai.

A hazai zsidóság és a kormánypárt kapcsolata meglehetősen érdekesen alakult: korábban alapvetés volt, hogy a hazai zsidó közösség balra húz, viszont Orbán nagyon komoly pozitív gesztusokat gyakorol Izrael állam és a hazai zsidó közösség felé is, és ami még fontosabb: a zsidó közösségek berkein belül elterjedt vélekedés, hogy Európában itthon a legbiztonságosabb zsidónak lenni, és ebben bizony van is igazság. Sőt, az egész világon megfigyelhető egy fura trend: a (szélső)baloldal a palesztinokkal szolidarít, míg a zsidó közösségek tagjai egyre inkább jobbra tolódnak; továbbá Izrael és a magát zsidónak valló európai és amerikai polgárok is inkább Trump győzelméért szorítottak, remélve, hogy erélyesebben (és a muszlimok felé tett gesztusok nélkül) fogja kezelni a közel-keleti helyzetet.

Röviden összefoglalva: egy jól azonosítható választói csoport szimpátiájáért rengeteg erőfeszítést tett a kormányzó oldal (még belső feszültségeket is felvállalva), és ezen erőfeszítések eredményesnek is tűntek. Aztán jött Schmidt Mária.

Aki elkezdte mosdatni Csurka Istvánt, relativizálva annak antiszemitizmusát. Azt a Csurka Istvánt, aki a zsidó közösségekben maga volt a patás ördög a 90-es években. Na ennek mi értelme van?

Így akart a Fidesz kikacsintani a Mi Hazánk tábor felé? Egy amúgy nyíltan zsidó származású milliárdos hölgy lesz az, aki majd bevonzza a szélsőjobb szavazatokat egy kis történészkedéssel?

MAGYARÁZATOK

Na ez a legizgalmasabb rész, nézzük a magyarázatokat, és kezdjünk az egyik kedvenc műfajommal, a konteóval!

1. Magyarázat: tervezett összeomlás.

Egy szép napon főzés közben a háttérben ment Ungváry Krisztián műsora, amelyben annak lehetőségét taglalta, hogy Orbánt zsarolják Moszkvából. Ez már önmagában egy konteó, így a mi konteónk igazából egy konteó a konteóban.

Mit tudsz csinálni politikusként, ha zsarolnak? Vagy teljesíted a kéréseket, vagy dicstelenül – esetleg halottként – végzed. Eddig egyik opció sem jó. Viszont van egy harmadik lehetőség: a zsaroló minden kérését teljesítve kicsúszol abból a státuszból, amiben a zsaroló érdeke, hogy zsaroljon téged. Magyarul: ha tényleg zsarolják Orbánt, ezt csak addig érdemes folytatni, amíg ő az ország vezetője. Egy ezermilliárdos pocakos kiskirályt is lehet zsarolni mindenféléért, de nem azon a szinten, ahol Putyin dolgozik.

Tehát, a konteó a következőt állítja: Orbán tudatosan túlteljesíti Moszkva kéréseit, mindent úgy csinál, ahogy keleti mestereitől tanulta, a jogállamiság fokozatos csorbításától kezdve az ellenségképek felépítésén át az oroszok elleni szankciók szabotálásáig. Ezen tevékenységek listája egy külön cikket igényelne, most elégedjünk meg annyival, hogy elfogadjuk a tényt, hogy Orbán Putyinnak kedves módon politizál.
Ha tehát annak ellenére veszít a választásokon, hogy minden házifeladatot megcsinált, akkor 2026. tavaszán csak annyit tehet, hogy azt mondja:“elnézést elvtársak, én megtettem mindent, most elmegyek világkörüli útra”, és ekkor igazából senki nem fog igazán, azaz veszélyes szinten neheztelni rá.

Márpedig a 26-os választásokkal kapcsolatos házifeladatot is megcsinálta: rázúdította Magyar Péterre az egész médiacsürhéjét, sőt a vadbarom államtitkárát is; összegyurcsányozta, összebrüsszelezte, lehallgatta, talán zsarolta, fenyegette is, és persze felturbózta a báb ellenzékét stb.
Ha Magyar győz, akkor Orbán végre megkezdheti élete jutalomjátékát, tét nélkül, stressz nélkül, a végtelen gazdagságát végre korlátok nélkül élvzve…
És még azt is mondhatja Moszvának: “elnézést, de az a politika, amit képviselnem kellett, amit kértetek tőlem, az nem tudott eléggé népszerű lenni, a magyarok Európában akarnak maradni, és nem elég nekik a nacionalista lózung, ha évről évre rosszabbul élnek”

Nagyon összeesküvés szagú? Nagyon életszerűtlen? Akkor vizsgáljuk meg picit más szemszögből:

Mik Orbán távozásának lehetséges forgatókönyvei?

1. Nem távozik soha, haláláig marad az ország vezetője – ennek nagyon kicsi az esélye, és nem is biztos, hogy annyira hataloméhes, hogy lemondana arról a néhány minőségi évről, ami a politikán kívül várna rá, mint a jobboldal nemzetközi celebje
2. Megdöntik a hatalmát, méghozzá úgy, hogy meg kell bűnhödnie (de legalábbis elszámoltatás elé kell néznie) mindenért, amit elkövetett. Azt hiszem ezt akarná legkevésbé.
3. Tervezett összeomlást produkál. Eldöntve, kinek milye marad a több ezer milliárdos vagyonból, ami felett továbbra is diszponálni fognak; megszabadulva az eddigi zsarolóitól – igazából megérkezve a diktátor mennyországba.

2. Tudat alatt tervezett összeomlás

Ez a pszicho-spiri verzió. Pontosan ugyanaz, mint az előző, csak az elmélet szerint ezt nem tudatosan csinálja Orbán és köre, hanem egyszerűen tudat alatt akar kiszabadulni a fojtogató keretekből.

Mint az a sorozatgyilkos, aki egyre többet hibázik, mert valami benne azt akarja, hogy végre vége legyen a bűnben élésnek. Hiszen a hiba nem tudatos alkotás, csak a tudatalatti szabotázsakciója.

Ez a verzió azt mondja, hogy Magyar Péter egy olyan jelenség, aminek születéséhez nem volt direkt köze a kormánynak, viszont ezen jelenség folyamatosan hibásan, kontraproduktív eszközökkel való kezelése a kormányoldal tudatalattijának lázadása. Nagyon hülyén fest ez így leírva, de minél többet gondolkodok rajta, annál valószínűbbnek érzem.

3. A túl gyenge ellenfél csapdája

Blogunk korábban már működött az Indexen, és két ok miatt szűnt meg:

• nem annyira volt kedvünk a ner média hazugságával kollaborálni, miután az Indexnél megtörténtek az érdekes tulajdonos váltások
• elméletünk szerint a Fidesz hatalmának kulcsa az, hogy előre megválasztja a választásokon ellene induló ellenfelét, és mivel Gyurcsány reaktiválásával ez a stratégia tökéletesre csiszolódott, a 2014-es választások után igazából megszűnt a politika Magyarországon. Aki a Gyurcsány vezette ellenzék bármilyen akciójára reagál, az pedig asszisztál ehhez a játékhoz, amiben eljátszuk, hogy van demokrácia, pedig már rég nincs, csak egy mindent uraló hatalom, és ellenzéket játszó lúzerek, akik 4 évente elindulnak, picit színészkednek (vagy ha még hülyébbek, akkor el is hiszik, hogy tényleg politizálnak), majd a Fideszt2/3-os többséghez juttatva vesztenek

A fenti pontok közül természetesen a második érdekesebb most témánk szempontjából: ahogyan az egész liberális elit elhitte Fukuyama tévedését arról, hogy a Szovjetunió felbomlásával a történelem véget ért, és a liberális demokráciák virágzása megdönthetetlen és örökké tart, úgy hitte el a ner elitje, hogy minden egyes választásokon a fenti stratégia mentén nyerni tud majd.

Globális szinten a liberális demokráciák válságát éljük, és a világrend kihívói éppen a Nyugat elkényelmesedését és kiüresedését igyekeznek kihasználni. És nehéz nem észrevenni, hogy az Orbán-rendszer is önmagára veszélyes mértékben elkényelmesedett. A tisztelt urak már nem igazán törődtek a kötelező politikusi gyakorlatok letudásával, hiszen 4 toronymagasan nyert választás is azt bizonyítja: egy versenyen akkor nyersz, ha mindenki mögötted marad, és ha te választod meg, ki ellen versenyezz, akkor ez nem is olyan nehéz mutatvány. Szóval az elmúlt 14 évben egyszerűen felesleges volt klasszikus értelemben vett politikusi munkát végezni, így maradt a ki tud többet lopni verseny, amiben viszont nagyon szép erdemények születtek, innen is szeretnék gratulálni.

És aztán jött 2024. februárja, és egy teljes más harcmodorral küzdő ellenfél, aki minden korábbi rutin borított. A hatalom, és maga Rogán Antal is azt hitte, hogy elég csak feljebb tekerni a lejárató kampányok költségkeretét, elég pár undorító lejárató szappanopera, és úgyis minden megoldódik. De nem így lett.

És láthatjuk, hogy a korábban a kormányt vagy hülyeségből vagy valamiféle megegyezés alapján mindig a legjobbkor kisegítő ellenzék szinte megsemmisült.

További probléma, hogy a tisztelt urak nem csak politizálni, de országot menedzselni is elfelejtettek. És az a sok szar, ami felgyülemlett, az a rengeteg mulasztás, az a rengeteg spórolás az emberek érdekében való dolgokon, az most egyszerre, hatalmas erővel és immár egy potens ellenzéki szereplő által megmutatva robbannak az arcukba.

Jó ötletnek bizonyult, hogy az ellenfél-menedzsment volt a Fidesz stratégiájának közepén, de az végzetes hiba volt, hogy nem dolgoztak ki alternatív stratégiát. Sőt: az egyre hülyébb embereket egyre magasabbra című káderpolitika is most üt vissza, mert egyszerűen nincs képesség sem arra, hogy új stratégiát dolgozzanak ki, új válaszokat adjanak, vagy neadjisten megoldják a mi problémáink valamelyikét, hiszen mégiscsak ezért kéne nekünk rájuk szavazni…

HA TETSZETT A CIKK, KÖVESS BE MINKET FACEBOOKON